Este van, este van, erők nyugalomban,
           Ferdén van sraffozva az eperfa lombja.
           Zúg az éji bogár, sebessége v₀,
           F erő hat rá, azután elnémul.

           Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,
           m tömegű békák szanaszét görögnek.
           Udvaron egy tehén szaggatottan látszik,
           Dugattyú s szivattyú meleg tejben ázik.

           Jön egy futómacska, s hármasba kapcsol,
           De oly hirtelen fékez, hogy majdnem
           elpatkol.
           Ajtóban hasal egy kiszolgált kutya,
           Lábát a harmadik képsíkon átnyújtja.

           Benn a technikusné megszűri a tejet,
           Deformált fiának enged inni egyet.
           Körül az apróság Heron-labda mellett,
           Csúszó- és gördülőcsapágyakat kerget.

           Dudálás hallatszik, megjött már a
           gazda,
           Ne kapjon defektet a hátsó gumija.
           A gazdán overallruha fekszik,
           Statikus terhelés nyomja szegény
           lelkit.

           Homlokát megtörli porlepte ingével,
           Egész nap szántott német görgős ekével.
           Kétütemű pipáját zsebéből kihúzza,
           Egy ütemben rágyújt, a másikban
           megszívja.

           Térül-fordul a jó háziasszony,
           Illő, hogy urának nyersanyagot hozzon.
           Gépszalagon hozzák az egyszerű ételt,
           Jól kiszámították a kerékáttételt.

           De vajon ki csenget, nézz ki, fiam,
           Sára,
           A csengő zsinórját rezgőmozgás rázza.
           Egy vándor van odakinn, ki is dobná
           Sára,
           De a vendég bejön, s jó estét kívánna.

           A vándor az asztalhoz gördül,
           S a rá ható erők hatására leül.
           De amikor a vacsorának vége,
           Kívánják a vándort a Nagy
           Végtelenségbe.

           Menne is az szegény, de nem hat rá az
           erő,
           Működik a gazda, mint kétkarú emelő.
           Kiveszi a vándort tulajdon székéből,
           S g gyorsulást ad a szoba közepétől.

           A vándor először forgómozgást végez,
           Azután megjátszik egy TU-144-est.
           ........
           ........

           Este van, este van, az erők
           nyugalomban,
           Nyugszik a logarléc szattyánbőr tokban.
           Nem folyik folyadék a Bermann-csőben,
           Nem forog csapágy Vazelin kenőcsben.

           Lefeküdt a gazda, nyomja már az ágyat,
           Erre a hatásra ellenhatás támad.
           így lett vége a napnak, pihenjenek hát,
           Kívánjunk mi is jó éjszakát.