Szexuális képzelgéseit van aki bevallja, van aki szégyenli, van aki elfojtja és van aki tagadja. De tény, hogy ezek a fantáziaképek léteznek, bár kortól, nemtől és egyéniségtől függően különbözőek.

Azt általában mindenki bevallja utólag, hogy kamaszkorában, több-kevesebb bűntudattal küzdve, de fantáziált egy ismerős vagy arctalan csábítóról. Ám amit tinédzserkorban természetesnek tartanak, arról felnőtt korban sokan úgy gondolják, hogy pótcselekvés, és egészséges embernek nincs rá szüksége.
Pedig mindkét nem gyakran folyamodik ehhez az eszközhöz. A férfiaknál a képzelet magát a szexuális vágyat indítja el, míg a nők általában akkor nyúlnak fantáziaképekhez, ha külső vagy lelki okok miatt nehezebben érik el az orgazmust.

Felmérések szerint a párkapcsolatban élők első számú szexuális fantáziaképében partnerük a főszereplő. De vannak, akik hűtlennek érzik magukat már akkor is, ha gondolatban más a párjuk, sok nő pedig azon aggódik, hogy partnere vajon biztos rá gondol-e szeretkezés közben. Az aggodalom azonban többnyire fölösleges, hiszen a szexuális fantáziák többsége a képzelet határain belül marad, a valóságban sosem teljesedik be, és épp ez a lényege. Olyan titkos vágyak is előtörnek, amelyet a valóságban nincs bátorságunk megtenni, de maga a kép feltüzeli a vágyat a szex iránt. Fantáziáljon nyugodtan, akinek szüksége van rá a nemi vágy, vagy a nemi beteljesülés eléréséhez. Ez senkinek sem árt, jó esetben csak használ, a partnernek is.

Ugyan nem kötelező, de egy igazán bizalmas kapcsolatban a partnerek ki merik mondani vágyaikat. Az összetartozás érzését növeli, hogy nem kell titkolni ezeket a gondolatokat sem, és a szexuális harmóniát is javítja, ha mindkét fél tudja, hogy mivel szerezhet örömet a párjának. Mindenkinek jogában áll azonban titokban tartania saját fantáziavilágát, de a szexuális tartalmú képzelgések miatt nem szabad bűntudatot érezni. A bűntudattal ugyanis egyenes arányban növekedhet a gátlásosság, ami végül oda vezethet, hogy nem tudunk normális párkapcsolatot kialakítani. Ebben az esetben pedig végül csakis a fantáziaképek maradnak.